Sorozat/film keresése

Az alternatív terápiák és az evészavarok

Művészetterápia alatt alapvetően egy mélylélektani megalapozottságú terápiás folyamatot értünk, amely képes behatolni a tudatalattiba, így segít a mélyen rejlő pszichés tartalmakat napvilágra hozni, azokat érzelmileg átélni, tudatosan feldolgozni és a hétköznapi élet részévé tenni. Már Arisztotelész is megfogalmazta, hogy a művészet hatással van az emberi pszichére. A görög színház kapcsán ő alkotta meg a katarzis (catharsis) fogalmát, amely a tragédia folyamán a főhősben és a nézőben bekövetkező megrendült, emelkedett, megtisztult lelkiállapot.

Alapvetően kétféle művészetterápia típusról beszélhetünk: aktív és passzív terápiáról. Az aktív terápia során a páciens vagy páciensek valamilyen kreatív alkotómunkát végeznek. Ilyen esetekben az alkotási folyamat is legalább olyan jelentős szereppel bír a terápiás folyamat szempontjából, mint maga a kész produktum. A passzív terápiák során azonban egy már elkészült alkotást használnak a belső tartalmak előhívására. Utóbbi esetén a terapeutának különös figyelmet kell fordítania arra, hogy – mivel a felhasznált alkotást egy harmadik személy készítette –, így azon az ő (az alkotó) lelki kivetülései is megjelentek, amelyek bizonyos felszólító jellegek megjelenése esetén torzíthatják, befolyásolhatják a páciens benyomásait. (Akár egy projektív tesztelés során.) Ennek okán a passzív művészetterápia során gyakori a felszólító jellegek nélküli absztrakt képek alkalmazása.

A használt percepciós modalitás szerint a művészetterápiákat többféle csoportba sorolhatjuk. Ilyenek a zene-, tánc-, mozgás-, mese- és drámaterápiák, valamint ide sorolható az egyik leggyakoribb és legtöbb altípussal rendelkező képzőművészeti terápia. Továbbá ide tartozik – egyfajta keveréknek tekinthetően –, a főként gyermekeknél alkalmazott játékterápia is. Minden művészetterápia közös vonása és legfontosabb jellemzője azonban, hogy a belső konfliktusok kifejeződése nem verbálisan történik, így leveszi azt a terhet páciens válláról, hogy szavakba kelljen öntenie gyakran kellemetlen, feszültséggel vagy fájdalommal járó tartalmakat. A módszer előnyeihez sorolható még, hogy konkrétan, „egyenes úton” problémákat, belső konfliktusokat tár fel, a terapeutának nem kell hosszan visszavezetnie és kibogoznia a szálakat. Ehhez azonban szükséges a terapeuta megfelelő szaktudása és szimbólumértelmező készsége. Ezért is számos esetben jungiánus pszichológusok, illetve hipnoterapeuták foglalkoznak művészetterápiával, akik szimbolikus, archetipikus értelmezéssel dolgoznak más típusú terápiáik során is.

Magyarországon a művészetterápia egyre közismertebbé és elterjedtebbé válik. Egyik legnevesebb hazai képviselője Antalfai Márta, szintén jungiánus terápiával is foglalkozó szakember. Ő hozta létre az ún. Katharzisz Komplex Művészetterápiás Módszert, amely egy analitikusan orientált csoportterápia. Ennek során a terapeuta a páciensek aktív kreatív alkotásával operál. Módszerének három alappillére a pszichoterápia, az analitikus pszichológia és az analitikusan orientált csoportterápia. Ő saját honlapján így fogalmaz:

„(A KKMM) Célja az emberélet sorsfordulóihoz, illetve a személyiségfejlődés fázis-specifikus állomásaihoz kötődő archetípusok (kapcsolati mintázatok) szimbolikus megjelenítése vers, zene és kreativitásra épülő alkotófolyamat művészi erejének felhasználásával. További cél, az adott tematikában manifesztálódó kapcsolati konfliktus művészi megjelenítésével mesterséges úton katarzisélmény keltése, hogy ezáltal a tudattalan, vagy csak részben megélt kapcsolat-konfliktusok a felszínre kerüljenek, majd a készült alkotásban megjelenjenek és feldolgozást nyerjenek. Az alkotói folyamatban (speciális módon alkalmazott képzőművészeti technikák) mód nyílik úgy a trauma, mint a komplexus megjelenítésére és annak komplex, azaz a személyiség egészét (nem csak kognitív szinten) érintő és bevonó feldolgozására is.” (www.antalfaimarta.hu)

 Ezen felül érdekességként megemlítendő, hogy az I. Művészetterápiás Világkongresszust is Magyarországon tartották 2003 tavaszán. 

A modern pszichológia egyetért abban, hogy a művészetterápiák rendkívül hatékonyan alkalmazhatóak evészavarok kezelésére. Ilyen esetekben leginkább a testtel kapcsolatos módszereket alkalmazzák sikerrel, például a tánc- és mozgásterápiát vagy a pszichodrámát, valamint a vizuális modalitást kihasználó eljárásokat, vagyis a képzőművészeti terápiákat. Leggyakrabban más terápiát egészítenek ki és más kiegészítő tüneteket is gyógyítanak (pl.: az evészavarral járó depressziót), de egyre többet alkalmazzák ezeket önállóan. (Butryn, 2014) Jól használható nehezen megnyíló vagy egyáltalán nem megnyíló páciensek esetén. Különösen igaz ez evészavarosok esetén, akiknél gyakran egy kényszeres hazudozás is megjelenik, így a verbális kommunikációs csatorna alkalmazása körülményesebb. Szintén kiválóan alkalmazható testképzavarok helyrehozásában. Az aktív művészetterápiák során az aktív alkotási folyamat nagy szerepet kaphat a megfelelő önértékelés helyreállításában is, ugyanis rég nem használt, rejtett erőforrásokat hív elő a páciensből, valamint feszültség levezető hatással bír. Ezért alakult ki az ún. „papíron purgálás” fogalma, ugyanis a kreatív cselekvés bulimia nervosa esetén az önhánytatáshoz hasonló feszültségoldó hatást gyakorol az alkotóra. (Rabin, 2003)

A tánc- és mozgásterápiák a művészetterápiákhoz sorolandóak, azonban az evészavarok tekintetében mindenképp külön említést érdemelnek. Ennek miértjéről pedig egy – a témával sokat foglalkozó – szakember, Dirty Dokter így fogalmaz: „A testtel való kommunikáción alapuló terápiák hatékonysága megkérdőjelezhetetlen az evészavarok kezelésében.„ (Dokter, 1995) Ezek a módszerek javítják a testről alkotott képet, segítenek a saját testtel való kommunikációban, helyreállítják a test és lélek között megbomlott harmóniát. A 70-es, 80-as évek óta nagy sikerrel alkalmazzák is őket.

A témában sokat szakszájon forgó, bár a művészetterápiákhoz csak lazán kapcsolódó eljárás a PNBIT (phenomenal and non-phenomenal body image tasks), ami egy testképzavarosok kezelésére alkalmazott módszer. Gyakorlatilag egy feladat együttesről van szó, amelyet bizonyos típusú terápiák során több alkalommal használnak a testképzavar helyreállítása érdekében. Elsőként testsúlymérést, tükörben történő arc és test önvizsgálatot, valamint különböző méretbecsléseket végeztetnek a pácienssel. Ezeket számos feladat követi, például a kromatikus családvonalrajz, a legszebb ház, fa, személy, állat rajz, az ún. self boksz feladat, a külön is gyakran alkalmazott Body Contour Drawing, etc. (Levens, 1995)

Egyéb alternatív terápiákat illetően pedig egy Sarah Fogarty és mtsai (2016) által publikált cikk alapján kapunk tisztább képet az evészavarok kezeléséről. A kutatás az ún. CAM terápiák (Complementery Alternative Medicine) hatását vizsgálta. Ide tartozik az akupuntúra, a jóga, a különböző fényterápiák, masszásterápiák, relaxációs módszerek és számos más, főként keleti eredetű módszer. Ezekkel kapcsolatban sokszor ellentmondásos és kétkedő vélemények és eredmények kerülnek napvilágra. A fenti cikk egy metaanalízist mutat be, mely során a témában írt szakcikkek elemzését végezték el. Az eredményeik arra utalnak, hogy a különböző alternatív módszereknek nincs közvetlen hatásuk magára az evészavarra, azonban bizonyos kiegészítő tünetek kezelésére alkalmasak. Például bulimia nervosa esetén a fényterápiát sikerrel alkalmazták a depresszió kezelésére. Anorexia nervosa esetén pedig az akupunktúra és egyes relaxációs módszerek bizonyultak hatékonynak a szorongás csökkentésében. (Fogarty és mtsai, 2016)

            Összességében elmondható, hogy az evészavarok kezelésében a különböző művészetterápiás módszerek, főként a testtel való kommunikáción alapuló és a képzőművészeti terápiák rendkívül hatékonyan alkalmazhatóak. Szerencsére egyre többet és többet használják is őket ilyen és más céllal egyaránt.

Bibilográfia

Butryn, Renata (2014): Art therapy and eating disorders: Integrating feminist poststructuralist. Arts in psychotherapy. Quebec.

Dokter, Ditty (1995): Arts Therapies and Clients with Eating Disorders: Fragile Board. London & Bristol. PA. 

Fogarty, S., Smith, C.A. & Hay, P. (2016): The role of complementary and alternative medicine in the treatment of Eating Disorders: A systematic review, Eating Behaviors.

Levens, Mary (1995): Eating Disorders and Magical Control of the Body, Treatment through Art Therapy. Routledge. London. New York.

Rabin, Mury (2003): Art therapy and eating disorders: The Self as Significant Form. Columbia University Press. West Sussex.

www.antalfaimarta.hu