Catch The Net értékelés: 0/10

Szeretnéd te is értékelni a filmet? Görgess le a lap aljára és oszd meg másokkal a véleményed!

Kiadás éve: 2013

IMDb: 7

Alkotók: Rawson Marshall Thurber, Bob Fisher, Steve Faber

Alkotók: Jason Sudeikis, Jennifer Aniston, Emma Roberts

Leírás: A 2013-as Családi üzelmek (eredeti címén We’re the Millers) első ránézésre egy szokványos vígjátéknak tűnik, amely könnyed szórakozást ígér a nevetésre vágyó közönségnek. Azonban a film ennél mélyebb rétegekkel is rendelkezik, hiszen a humor és a groteszk helyzetek mögött súlyosabb társadalmi kérdéseket is feszeget, noha mindezt egy ártatlan mosollyal az arcán teszi.

A történet
David Clark (Jason Sudeikis) pitiáner marihuána díler, aki jövedelméből épp csak fenn tudja tartani szerény életét. Amikor elrabolják tőle az összes pénzét, nincs más választása, mint belemenni egy veszélyes küldetésbe: Mexikóból kell marihuánát csempésznie az USA-ba, és mindezt egy látszólag átlagos amerikai család tagjaiként. David létrehoz egy „műcsaládot”, hogy a határon ne keltsen gyanút, és a csempészést zökkenőmentesen lebonyolíthassa.

A család tagjai valóságos társadalmi klisék szórakoztató egyvelegét alkotják. Rose (Jennifer Aniston), a csődbe jutott sztriptíztáncosnő David „felesége”, Kenny (Will Poulter), a szomszéd ártatlan tinédzser a „fiú”, míg Casey (Emma Roberts), az otthonról elszökött punk lány a „lázadó lányuk”. A négy karakter elsőre teljesen eltérő világokból érkezik, de a humor és a kényszerhelyzet végül egy meglepő érzelmi utazássá formálja az egykori idegeneket, akik akaratlanul is kötődni kezdenek egymáshoz.

A humor rétegei: szórakoztatás és elgondolkodtatás
A film legnagyobb erénye kétségtelenül az, hogy képes vegyíteni a slapstick vígjátékra jellemző helyzetkomikumot az intelligens, gyakran fanyar humorral. Az abszurd szituációkban valóban nevetni kell: a határon történő csempészési kísérletek, a mexikói drogkartell tagjaival való összetűzések, vagy az a jelenet, amikor a család egyik tagjának méheltávolításra van szüksége egy pókcsípés miatt, mind olyan pillanatok, amik bár elsőre talán ízléstelennek tűnhetnek, mégis jól illeszkednek a film laza hangvételéhez.

Azonban a film egyben kritika is az amerikai társadalmi és erkölcsi rendszerekkel szemben. David családja mesterségesen épül fel, nincsenek közöttük vérségi kötelékek, de az út során fokozatosan kialakuló kapcsolatok mégis reflektálnak a hagyományos családi értékekre. Ironikus, hogy ezek a „bűnözők” végül olyan értékeket kezdnek képviselni, mint a szeretet, a lojalitás és a közösség, miközben a „tisztes” polgári családok gyakran hidegnek és érdektelennek tűnnek a film kontrasztjában.

Színészi alakítások
Jennifer Aniston és Jason Sudeikis párosa remek összhangban van. Aniston különösen érdekes szerepet kapott, amely eltér a tőle megszokott romantikus vígjátéki karakterektől. Rose figurája kettősséget hordoz: egy külsőleg kemény, kissé cinikus nő, aki belülről mégis szeretetre vágyik, és az érzelmi kitörései szokatlan hitelességgel keverednek a humoros jelenetekkel. Sudeikis is jól hozza a kétségbeesett, de mégis szimpatikus lúzert, aki mindvégig küzd azzal, hogy helyesen cselekedjen, még ha a bűn útjára is tért.

Will Poulter zseniális Kenny szerepében, aki talán a film legnagyobb meglepetése. A kissé ügyetlen, de jószívű fiú gyakran a humor központi forrása, és alakításával szinte ellopja a show-t. Emma Roberts is jól illik a cinikus, mégis sebezhető Casey karakteréhez, aki talán a legszemélyesebb fejlődésen megy keresztül az álcázott családi út során.

Miért működik?
A Családi üzelmek titka talán abban rejlik, hogy bár tele van klisékkel és sablonokkal, mégis frissnek és üdítőnek hat a végére. A történet elkerüli a felesleges drámázást és túlzásba vitt érzelmi csúcspontokat, inkább az emberi kapcsolatok fokozatos fejlődésére épít, miközben megőriz egy kellemes, könnyed hangulatot.

A film a csempészés és a bűn világát állítja középpontba, de nem azért, hogy erkölcsi tanmesét nyújtson a nézőknek. Sokkal inkább arra helyezi a hangsúlyt, hogy egyesek számára a törvények megszegése gyakran nem feltétlenül az erkölcsi romlottság jele, hanem a körülmények kényszerítik őket erre. A film végére pedig az az üzenet marad meg, hogy az emberek nem feltétlenül azok, akiknek elsőre látszanak, és még a legszokatlanabb helyzetek is lehetőséget nyújthatnak a fejlődésre.

Záró gondolatok
A Családi üzelmek nem egy művészfilm, nem kínál mély filozófiai tanulságokat, de kiválóan végzi a dolgát: szórakoztat, miközben meg is érint egy-egy pillanatban. A film remek példa arra, hogyan lehet egy egyszerű vígjátékot olyan karakterekkel és helyzetekkel megtölteni, amelyek valódiak és szerethetők. A poénok középpontjában nem csak az abszurd helyzetek állnak, hanem az emberek, akik képesek nevetni önmagukon és az életük nehézségein.

Az „álcsalád” utazása végül több mint egy humoros történet: egy megindító utazás is arról, hogy a valódi kötődések nem mindig a vérségi kötelékekben rejlenek. A Családi üzelmek pontosan azt nyújtja, amit egy jó vígjátéknak kell – egy keserédes, de örömteli emlékeztetőt az emberi kapcsolatok fontosságáról.