Sorozat/film keresése

Haza csak ott van

„Haza csak ott van, hol jog is van!”   

 Tudja-e e valaki, hogy ki mondta ezt? 

A március 15.-ére tekintettel, most erről fogok beszélni, mert

eme mondás Petői Sándor tollából származik. Ő korának megfelelően fogalmazta meg, az elnyomó hatalom igazságtalanságai ellen érvelt ezzel a kijelentéssel. Első hallásra ez egy magától értetődő igazság, már-már axióma. Mégis a mélyébe kell tekintenünk, hogy kiderítsük, mit jelent valójában. Manapság, mikor már szinte a világ összes országában, szinte mindennek a szabályozására kiterjedő jogrend van érvényben, tarthatunk-e fontosnak egy ilyen lényegtelennek tűnő mondást? Igen!

Mikor a jogról beszélünk, mindenki törvényekre gondol. A törvénykönyvek tartalma országonként változó, sőt sok esetben országon belül is eltér tartományonként, államonként. A törvények önmagukban azonban közel se képesek fenntartani a rendet. Végrehajtásra van szükség, ami manapság, szintén országonként változó. Lehetséges, hogy Németországban benne hagyjuk a kulcsot az autóban és otthagyjuk egy hétre, akkor az autó utána is ott lesz. Ezzel ellentétben, ha Brazíliában elhagyjuk a szálloda negyedet, könnyen lehet, hogy még a cipőnk se lesz rajtunk mire hazaérünk.

 A törvények betartásában sok minden közrejátszik. A kormány, a rendőrség, a büntetőjog és bármilyen furcsán hangzik, a nép történelme, kultúrája. Akár a nép kedélyállapota is befolyásolhatja például a közbiztonságot (lsd.: tüntetések). Nevezhetünk-e azonban bármilyen értelemben vett hazának egy olyan országot, ahol a jog nem megfelelő vagy hiányos? És itt nem apróbb hibákról beszélek, hanem hatalmas hiányosságokról… Nem a négyes metró épülési tempójáról, hanem olyanokról például, hogy Egyiptomban a rendőrök a békés tüntetőket éles lőszerrel próbálják „a törvény nevében” rendre utasítani. Ma már szerencsére elég ritka az ilyen eset vagy csak nem tudunk róla. Régebben a gyarmatbirodalmak, leigázott népek például a régi Szovjetunió országai voltak olyan helyzetben, hogy a törvény még az igazság látszatát se próbálta kelteni, vagy ha igen, a helyzet annál rosszabb volt. 

Majdnem mindenki a szülőföldjét tekinti hazájának, és ez így helyes. Mert hazánk az, amit annak érzünk, ahol születtünk, ahol felnőttünk, ahová a gyökereink kötnek. Van persze olyan is, hogy az ember több helyen nő fel, „külföldön születik”, esetleg otthontalanul vándorol, de ezektől az esetektől most tekintsünk el. Mára azonban egyre több példa van rá, hogy egy fiatal otthonának tekint egy helyet, ahová minden köti, mégis saját akaratából elhagyj. És azt a helyet, amit valaki hosszú időre vagy akár egy életre önszántából elhagy, azt a helyet már nem igazán tekinti hazájának. Ismétlem, ez az, amikor valaki önszántából megy el és nem pl.: az, hogy ki kell mennie, hogy el tudja tartani a családját vagy elüldözik. Hanem arra, hogy ha egy magyar orvos munkába áll, havi 100ezer forint körüli összeget kap, túlórával együtt. Németországban, kevesebb munkával, havi 1 millió felett is kereshet. Így hát a magyar orvosok közül sokan elmennek… sokan még kitartanak, és itt maradnak. De nem vethetjük szemükre, hogy ha ők is veszik a sátorfájukat, és itt hagyják az országot, mert a hazaszereteten kívül más okuk nemigen van a maradásra. Persze, ez csak egy nagyon szélsőséges példa, de jól mutatja, hogy amikor Petőfi azt mondta: „Haza csak ott van, hol jog is van” Mindenkinél más lehet az arány, a mérték, hogy meddig haza, a haza, de ha nem megfelelő a jogrend, akkor az országban gondok lesznek. Vagy csendesen mindenki elköltözik és az ország szép lassan összeolvad más nemzetekkel, vagy mint Petőfi korában, az ország egyszerre robban fel és kitör a forradalom… Mindkét eset bekövetkeztének okozója a rossz jogrend, gazdaság, politika. Ennek köszönhető, hogy birodalmak emelkednek fel és aztán buknak is el. Lehet, hogy sok száz, vagy akár ezer évig létezik egy nemzet és hatása még tovább él és tükröződik más nemzeteken, de egy idő után mindennek vége szakad…… „Haza csak ott van, hol jog is van”! És mi is csak remélhetjük, hogy a Magyar Nemzet jövője még sokáig tart. Én viszont úgy gondolom, hogy ha valamely, a jelenkori társadalmak közül nyomot hagy a távoli jövő nemzetein, akkor az a magyar lesz.