Sorozat/film keresése

Malaga-i napló

Megérkeztem. Újra itt vagyok, Európa dél-nyugati csücskén, ahol még a spanyolt is furcsán beszélik. Idióta spanyolok. Nem viccelek, az összes az. Imádom őket. Úgy vezetnek, mint a nők, állandóan mosolyognak, botrányos az angoljuk, a férfiak határozottak a nőkkel, néha kicsit túlzottan is, de feltétel nélkül imádják a gyerekeiket. Érdekes egy társaság. A malagai reptér régi emlékeket elelvenít fel bennem. Emlékszem, roppant kényelmetlen a padlón aludni, de viszonylag olcsó a whiskey. Este nyolcas érkezésem ellenére fullasztó a hőség, főleg, ha az ember egy 25kg-s böröndöt rángat maga után, és természetesen Andalúziában nincs aszfaltozott járda. Itt csak turistákból élnek, esztétikailag pedig kétségkívül a térkő a befutó. De hogy  a külvárosban minek… Ezen okokból kifolyólag félúton megpihenek egy kebabosnál, szintén régi ismerős… Az apartmanom kulcsainak átvételéhez az autentikus spanyol nevű Manhattan Bárba kellett ellátogatnom. A csapos nagyon örült, csak egy nevet kérdezett és passzolta az árut. A kocsmavendégek azonban zokon vették, hogy kétszer haladtam el a vb-selejtező közvetítése előtt. Mindegy, a lényeg, hogy megérkeztem az apartmanomhoz, ami természetesen Malaga második legmagasabb hegyének tetején van. Ez a lehető legrosszabb, mert az elsőre még visz busz… Nem számít,életerős fiatalember vagyok, játszi-könnyedséggel meghódítottam a magaslatot. Szombat volt, várható, hogy a többség vasárnap érkezik, de azért üres apartmanra nem számítottam. Még szerencse hogy odafele vettem egy üveg tinto de verano-t, így nem voltam teljesen egyedül. Az apartman valóban remekül felszerelt példány volt, szép kilátással, hatalmas nappalival és a konyhában egy indokolatlanul erős mikróval. Este korán lefeküdtem, lévén másnap iskola… Reggel kelés időben, gyors kávé, készülés. Aztán haladéktalanul visszafeküdtem, miután realizáltam, hogy vasárnap van. Aludnom kellett, kaptam egy fülest a tudatalattimtól, miszerint “addig aludj, amíg teheted pajtás”. Később kiderült, hogy igaza volt… Délután elintéztem a legfontosabbakat, vettem buszbérletet, bevásároltam és hasonló nyalánkságok. Mire hazaértem, megérkezett első lakótársam, Nathalie, egy 48 éves svájci hölgy, social worker és háromgyerekes anya. Ez eddig még rendben is van, de sajnos nem beszélt spanyolul, így csak az angolt gyakorolhattam vele… Egyébként roppant kedves és segítőkész volt. Valami fiatalabbnak jobban örültem volna, de így is jól elvoltunk.

Másnap időben érkeztem az iskolába, ahol lelkesen fogadták az ùjonnan érkezőket. Perceken belül már mindenki némán írta a szintfelmérő tesztjét. Hál’ Istennek sikerült egy B1-B2 csoportba bekerülni. A teszt után számomra roppant unalmas előadás következett Malaga látványosságairól. Az új információk száma: 0. 

Végre behívtak az első órára. A kommunikáció tanár, Teresa stílusa már első látásra lenyűgözözött. Az a nő egy komplett örült. Biztos vagyok benne, hogy egész életemben ő marad a kedvenc spanyoltanárom. Azt hiszem, neki az öröm a lételeme. Nemhogy mindig boldog mosollyal az arcán látni, de ez a körülöte lévőkre is átragad. Már az első órán lelkesen érdeklődik mindenki iránt, majd vadul gesztikulálva mesél régmùlt szeretőiről. 

Az óra után a társaság az épület körül vegyül és beszélget, ismerkedik. Két arc maradt meg bennem az első iskolai napról. Az első Priscilláé, egy rámenős, férfias kiállásù, ellenben gyönyörű holland lányé. Ő közölte, hogy este a La Chancla étterem melleti strandon “get to know each other” találkozó lesz. A másik arc, akivel később jóbarátok lettünk, Igor, a brazil srác. Végigutazta a világot, most éppen itt tart Spanyolországban. Érdekes portugállal kevert spanyolt beszél, az angolja viszont perfekt, fél évet élt Angliában. 

Az esti meeting nagyszerűen sikerült, némi tudatmódosító szesz hatására megismertem mindenkit akit érdemes. Ott volt Jordi, a holland focista srác, aki a Feyenord csapatának roadjaként dolgozik, régen pedig egy amszterdami coffeshop aszisztenseként tengette napjait. Már évek óta nem él a szerrel, de amit fűről tudni lehet, ő tudja… A kevesek egyike, akivel általában spanyolul beszélek. Ott volt még Nimi és Matthew, két feka srác Angliából. Nagyon rendesek, Matthew pont úgy nevet, mint Eddie Murphy. Persze eredetileg Nigériából jöttek. Ott volt Igor és Priscilla is. Meg természetesen Simon. Na ő megér egy misét. A srác belga, a spanyolja jó, mert 4 éve minden nyáron idejön tanulni, ellenben az angolja és a franciája tökéletes. Ahogy megérkeztem a partra, rögtön látszott, hogy ő itt a góré, a szervező, az alfa. Feltünési vizsketegsége van, és olyan társasági intelligenciaja, amilyennel még nem találkoztam. Ez veszélyes. Mindezek ellenére jó srác, az önzetlenségével nem véletlenül vesz le mindenkit a lábáról. Később nagyon jóba lettünk. 

Némi kellemes beszélgetés után, reggel négy körül sikerült ágybavergődnöm.

Másnap reggel nyelvtannal kezdtünk Sergioval, a rendkívül kedves, 30 körüli spanyoltanárral, és rögtön megtaláltuk a közös hangot, főképp a pólóján lévő Rolling Stones feliratnak köszönhetően. A csoportomban jelen volt Priscilla, Igor, egy angol lányka, aki rendkívül idegesítő mivolta ellenére kedves volt, meg ugye az angolja is eléggé a helyén volt. Mellettem egy ukrán lány ült, a stréberség mintapéldánya. Nem szeretem az ilyet. Mellette egy rendkívül kedves finn lányka, aki unta Finnországot, így 18 évesen elmondhatja magáról, hogy bejárta a világot, élt Párizsban és az államokban is. A sarokban pedig ott ült Armenius, aki holland, de öt éve Spanyolországban él. Az életét öt hét munka, majd öt hét szabadság váltakozása tölti ki. Tengerész. Egy olajfúró hajón dolgozik és a világ minden táját ismeri. Mindig megfontolt, mindig nyugodt, de mindig vidám. A kevés normális emberek egyike a suliban. 

Este találkozó az egyik apartmanban, az itt szokásos ún. “pre-drinking”-et tartjuk. A bárokban és klubokban pofátlanul drága minden. Itt ismerek meg sok új és értékes embert. Megjelent Thomas, egy német srác. Ő, Igor és én jó triót alkottunk az elkövetkező két hétben. Ott voltak a szerb lányok. Olivieira, Milena, Marija és Ila. Ők voltak a csapat motorja. A héten minden nap buliztunk, és ez nagyrészben az ő ráhatásukra történt. Milena kedvessége páratlan, Oliveira pedig Mila Kunis kiköpött mása. Nem utolsó sorban 5 nyelven beszél és joghallgató. Alex, egy idősebb srác New Yorkból, és egy másik Alex Dél-Franciaországból szintén velünk tartott. Itt találkoztam először Anetával és Adammal, a cseh párral, akiknek sikerült nagyon mély benyomást tenniük rám. Ahogy rájuk néz az ember, tisztán látható, hogy ők egyek. Az igaz szerelem élő és hibátlan példája ez. Ugyanakkor mindketten hatalmas egyéniségek, Adam élsportoló atléta, de nem feszül rá a dolgokra, mértékkel ugyan, de iszik és dohányzik. Aneta intelligens, gyönyörű szőke lány. Tavasszal Kubában voltak és megosztottak velünk egy szivart. Egyik este megkérdeztem Adam-et, hogy jegyesek-e már. Erre azt mondta, még nem, de el fogja venni, már 8 éve együtt vannak. Majd szelíden hozzátette:” you know, I’m very happy to have her.” …Ez, a radiátorhasú, őszinte tekintetű srác, aki bármilyen nőt megkaphat, egy teltkarcsú, szőke lányt választ, aki nem most lépett le a címlapól. Látjátok, van még egészséges értékrend… 

Ott volt Christina, egy fekete lány Haitiről, ő sem tölt sok időt otthon, a tanfolyam után megy is New Yorkba. Később jóba lettünk nagyon, olyan volt, mint egy nagy gyerek. Folyton vidám, folyton éhes. Ott volt Lenne, egy holland lány, tipikus partiringyó, de aranyos és kétségkívül szívdöglesztő!

Az apartmanból 2 körül indultunk a klubba, amely nekem régi ismerős volt: a Sala Gold. Odaérve rögtön összefutok a régi szlovén ismerősökkel, Johannes és barátja lelkesen üdvözölnek, és kiderült, hogy a többiek is ismerik őket, elsősorban a szerb lányok. Látom,hogy nem könnyű a fiúknak, több barátnő van jelen egyszerre. Hat körül kerülök ágyba, valahogy mégis sikerült felkelnem. Másnap suli után a strand várt minket némi alvásra. A hét többi napjára is jellemző volt a délutáni alvás. Vasárnap végre némi pihenésre került sor. 

Egyik délután a a strandon a Cervantes sulis haverokkal beszélgettünk, egy brazil sráccal és az olasz Francescoval. Megjelent egy másik arc az ő társaságukban, majd néhány perc után realizáltuk, hogy én Pestről vagyok, ő pedig Nyíregyházáról jött. Az első magyar, akivel találkoztam. Másnap este a centrumban buliztunk egy lengyel lány apartmanjában, akit Simon régről ismert. Valahogy Simon minden második lányt régről ismer. Meglehetősen nagy számban jelentek meg a vendégek a nyelviskolákból, és hirtelen arra lettem figyelmes, hogy négy magyarral társalgok. Nem volt jó érzés, otthagytam őket.