Sorozat/film keresése

Meseelemzés

Bevezetés

A meséről

            Amikor dönteni kellett, melyik mesét elemezzem, A juhász meg a királyleány című klasszikus román népmesére esett a választásom. Ennek oka, hogy egy érdekes, archetipikus meseelemekben gazdag, vallásossággal erőteljesen áthatott történet, amely jelképek és szimbólumok sokaságát vonultatja fel. Elemzésem célja, hogy a jungi archetípusok nyomán bogozzam ki a történet szálait és ismertessem a látens tartalmakat. Ehhez először a történetet racionális szinten értelmezem, majd az archetípusokon keresztül mutatom be a különböző karakterek, tárgyak, események jelentését és szerepét a mesében. Mivel a történet talán a kevésbé ismert mesék közé sorolható, ezért a következőkben tömören összefoglalom a cselekményt.

A mese rövid története

A juhász és a királyleány

A történet főhőse a juhász, aki hirtelen elhatározásból útra kél, mikor meghallja, hogy a királyleány kezét és a fele királyságot el lehet nyerni, ha kiáll egy próbát. A feladat így szól: le kell hozni az aranyalmákat a király udvarán álló égig érő almafáról és odaadni a királynak. S ha ez mind nem lenne elég, mindezt egy pohár borral a kézben, és ha egy csepp is kilöttyen, a küldetés elveszett. Csak az tehet próbát, aki vállalja, hogy kudarc esetén a király lefejezteti. Száz meg száz legény jutott már erre a sorsa, de a juhász mégis úgy dönt, próbára teszi magát. Bátyjára bízza juhait és nekivág az útnak. Az első meglepő fordulat, hogy mielőtt elkezdett volna felmászni a legény a fára, a királyleány egy hajtűt adott neki, melytől megalszik a pohárban a bor és nem lötyög ki. Ez meglepő volt, hiszen a leány még sohasem adta ezt oda egyik kérőjének sem. A legény mászott és mászott, mígnem elért az almafa ágaihoz. Meglát egy házikót, melyben egy vénséges vénasszony lakott. Ő volt Szent Péntek asszony. Megkérdezi a juhász, merre találja a fa tetejét. Az asszony azt mondja, várja meg míg hazajön a templomból, akkor válaszol. Visszaérkezik Szent Péntek asszony, s azt mondja a juhásznak, keresse meg Szent Szombat asszonyt, mert ő egy nappal idősebb, így bölcsebb is. Megtalálja, s tőle is útbaigazítást kér a legény. Az asszony így szól: – Megmondom, fiam, amikor visszajövök a templomból. Addig fogjad ezeket a kulcsokat. Minden szobába bemehetsz velük, csak a legbelsőbe nem. – Ám a fiú nem bír a kísértéssel, és a hosszú várakozásban benyit a legbelső szobába. Odabent egy három lánccal lekötözött sárkány várja. A fenevad egy pohár vizet kér. A juhász megszánja, és mikor a sárkány megissza a vizet, elpattan az egyik lánc. Ez még kétszer megismétlődik, és a szörny minden pohár vízért azt ígéri a juhásznak, hogy egyszer majd megkegyelmez neki. Miután a harmadik lánc is elpattan, a sárkány megragadja Szent Szombat asszony leányát, és elragadja a saját barlangjába feleségnek. Hazajön az asszony, és mérgében lehajítja a fiút az ágról, de mivel mégis csak szent volt, utána küld egy hópelyhet, amin szépen leereszkedhet. A juhász éppen a sárkány udvarába érkezik. A szörnyeteg meglátja, de ígéretéhez hűen útjára engedi a legényt s vadászni indul. Több se kell a legénynek, hirtelen megragadja Szent Szombat asszony leányát és menekülőre fogja. A sárkány alatt azonban tüzes lova már jelez is, hogy mi történt, és a legényt utol is érik. A legény még egyszer megszökteti a leányt, de a sárkány megint utoléri. A harmadik próbálkozásnál a leány azt mondja a juhásznak, előbb menjen a tenger posványához, egy csúf boszorkához. Ha ennek a boszorkánynak három évig képes vigyázni az egyik kancájára, egy tüzes csikó lesz a jutalma, mellyel kiszabadíthatja a lányt. S a boszorkánynál megváltozik az idő, mert egy év a valóságban csak egy éjszaka. Elmegy hát a legény a posványhoz, és felajánlja szolgálatait. A boszorkány elfogadja, ám megesketi a kancát, hogy megszökik a juhász elől. Tudni kell, hogy a kanca mind a három nap három csikót ellik, s a legény majd e kilencből választhat magának. Első nap kihajtja fiú a kancát a legelőre, s három szerencsétlenül járt állattal is találkozik, akiket kardélre akar hányni. De a farkasnak, a sasnak és a halnak is megkegyelmez, amiért mindegyiktől egy szívességet kap cserébe. Ezután varázslatos álomszellő támad, s a legényt elalszik. Mire felkel, látja, hogy a kanca sehol. Rágondol hát a farkasra, mire az menten ott terem, s előkeríti a kancát a tövisbokorból. Másnap a sas segít neki a kancát lehozni a felhők közül, harmadnap a hal segítségével keríti elő az állatot a tenger fenekéről. Ekkor azt mondja neki a kanca, hogy nyolc szép csikót talál majd az istállóban, melyeknek a boszorkány kivette a szívét, s egy véznát a szemétdombon, melybe a boszorkány beletette a többi szívet. A boszorkány majd szétrobban dühében, mikor a juhász ezt az utolsó, vézna csikót választja. A csenevész állat úgy szállt vele, mint a szél, egyenesen a sárkány udvarába, ahonnan már szöktették is Szent Szombat asszony lányát. A sárkány lova megint jelez, de mikor nagy nehezen utolérik a legényt, annak csikója nyerítve jelzett bátyjának, a sárkány lovának, mire az levetette hátáról a sárkányt. Szent Szombat asszony boldogsága volt csak igazán nagy, mikor viszontlátta a lányát. Szent Szombat asszony örömében továbbirányítja a juhászt Szent Demeter házához, aki készségesen segít neki. Elmondja, hogy az aranyalmákért tovább kell menni a Szent Arkangyal házához, aki rendszeresen a földre látogat és halált osztogat. De meg nem láthatja a legényt, mert akkor jaj a fiúnak. Elindul hát a legény, s mire felér, a Szent Arkangyal épp nincs otthon. Leszakítja a legény az almákat és elindul lefelé. De az almák letépésébe úgy belerengett a fa, hogy a házigazda is meghallotta. Azonban mikor a Szent Arkangyal utoléri a juhászt, az kegyelmet kér, s mivel a szent mégis csak szent, meg is kapja. Boldogan indul vissza legény a királyhoz. Útközben még magával viszi Szent Szombat asszony leányát is a bátyja részére. Mikor a földre ér nagy a boldogság, a bátyja alig hiszi, hogy testvére él még, hát még, hogy sikerre vitte a küldetést, s még egy feleséget is hozott neki. Csapnak világraszóló kér lakodalmat és boldogan élnek, míg meg nem halnak.

A mese értelmezése racionális szinten

            Amennyiben a mese felszíni rétegeit próbáljuk értelmezni, több tanulságot is levonhatunk belőle. A juhászlegény bátorsága elnyerte méltó jutalmát, azonban tiszta, naiv jóságáért is mindig kapott valamit cserébe. A királylány keze és a fele királyság méltó és érdemes ajándék volt, hiszen a legény még sikere után is gondolt bátyjára, akinek elvitte Szent Szombat asszony lányát. Ezen kívül, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a történetbe ágyazott vallási vonatkozásokat, melynek legfeltűnőbb megjelenése a három szent feltétlen jósága és megbocsátása, melyek racionális szinten is vallási példázatokhoz teszi hasonlatossá a mesét.

Három megfigyelés

A mese első olvasata során három gondolat merül fel az emberben, mely a legszembetűnőbb szimbólumoknak és analógiáknak köszönhető. Ezek a megfigyelések azonban a későbbiek során sokszor mankóként szolgálhatnak, keretet adhatnak a részletesebb értelmezésnek. Az első ilyen feltűnő jellemvonása a mesének, hogy számos vallási, konkrétan a keresztény kultúrkörhöz kapcsolódó utalást találunk benne. Már-már annyit, ami azt feltételezi, hogy ezt a történetet vallási keretbe helyezés és vonatkoztatások nélkül nem is érdemes értelmezni, hiszen láthatóan ez az egyik alappillére. A legény kezébe adott bor a kehelyben, valamint a fa ágain feljebb és feljebb haladva a szentek, akik nevükben is a Nagyhét utolsó napjait viselik, és várakoztatják a főhőst, amíg ők szentmisén vesznek részt, mind erről árulkodnak. A fa tetején élő arkangyal, aki igazságos halált oszt és őrzi az aranyalmákat szintén keresztény jelkép. Így sok szempontból egy tipikus keresztényegyházi példázatnak tekinthető.

A második analógia, amely azonnal az olvasó eszébe ötlik, az Héraklész vagy Herkules, az antik mitológia hőse. Pontosabban a párhuzam jelen mese és az említett hős Heszperidák vagy Heszperiszek aranyalmáiért való küzdelmével, mely a híres görög hős tíz (később tizenkét) próbájának egyike. Jól körvonalazható, hogy a két történet hősei mennyire hasonló utat járnak be a győzelem reményében. 

A harmadik feltűnő jelenség a történetben, amely mellett nem mehetünk el szó nélkül, az individuációs folyamat, amely nyilvánvalóan megjelenik a mesében. Egy mélyebb értelmezési rétegben ugyanis a juhász egy önmegvalósító utat jár be, mely során megküzd önnön bensőjével és személyisége kongruenciába kerül a mélymaggal, a Selbst-tel. Ennek során azonosul saját magával, beteljesíti sorsát, elvégzi a neki kiszabott feladatot. A következőkben a mese főbb fordulópontjaira felfűzve ismertetem az előforduló archetípusokat és azok jelentésmezejét, majd a mesében megjelenő individuációs folyamat szempontjából értelmezve mutatom be a szimbolikus tartalmakat.

Az archetípusok értelmezése és alakulása a történet során 

A kezdetek

A mesében különösen érdekes szerepe van két karakternek, akiket az elején érdemes kiemelni. Egyikük a történet főhőse, a juhász. Szimbólumként tekintve a különböző mitológiákban leggyakrabban pozitív tartalommal van megtöltve, jó tulajdonságokkal van felruházva. Az antikvitás korában a juhokat terelő pásztor a tisztaság, szerénység, egyszerűség jelképe. Szemben az anyagias városi léttel, a belsőre hangsúlyt helyező vidéki életet képviseli. Később a bukolikus költészetben szintén a városi és vidéki élet szembeállításakor tűnik fel. A terelő és a nyáj közötti kapcsolat az uralkodó és népe közti kapcsolatra utal. A keresztény kultúrkörben is jelentős szereppel bír a pásztor jelensége, mint a “Jó Pásztor”, mely utalhat magára Istenre, de az ő “bárányára” és fiára, Jézus Krisztusra is, kinek nyáját az emberek alkotják, netán Szent Péterre, aki az első “főpásztor”. De például az iszlám vallás prófétája, Mohamed is pásztor volt eredeti foglalkozása szerint. Megbízója maga a király. A király ebben a történetben is – mint oly sok másikban is – egy szigorú, de igazságos atyafigurát jelképez. Ő a kozmikus rend fenntartója, akár Isten földi helytartójának is tekinthető. Igazságossága és szigora a legontosabb erénye, mert ezekkel tartható fent az ország rendje. A mesében szereplő öreg király pedig a bölcsességet és megfontoltságot is képviseli, hisz nem adja lányát máshoz, csak az arra méltó kérőhöz, és a szavát meg is tartja. Azonban kíméletlen is a kudarcot valló kérőkkel szemben.

Amikor a főhős, bátyja lebeszélő szándéka ellenére, szerencsét próbálni indul, az önállóvá válás útjára lép, amely gyakorlatilag egy fiatal felnőtté válását is jelölheti, de mindenképpen az emberi lét egyik transzformatív időszakára utal. A fiú mindvégig kitart elhatározása mellett az elrettentő példák és akadályok sokasága ellenére. Úgy tűnik, mintha predesztinálva lenne arra, hogy kiállja a próbát és király legyen. Szépen kirajzolódik, hogy a juhász és nyája, valamint a király és népe közti kapcsolat mennyire analóg, és nem véletlen, hogy a fiú útja végén valóban „kiteljesedik”, vagyis király lesz. Méghozzá várhatóan jó király, aki már volt hasonló irányító helyzetben, de mégis csak „lentről jött”, szerény szakmát űzött, így kevésbé áll fent a veszélye annak, hogy elvakítja a hatalom. 

A bor és a hajtű

Mielőtt elindul a legény az égig érő almafán felfelé, a király szimbolikusan kijelöli neki az utat azzal, hogy a kezébe adja a pohár bort, melyet nem önthet ki. A bor a kehelyben jelképezheti Jézus vérét, mely az utolsó vacsorán elkövetett Jézus beszéd óta a két szín alatti keresztény áldozás egyik eleme. A nemes ital kiöntése a morálisan megfelelő útról való letérés, a rosszra való elcsábulás, tisztátalanná vagy hűtlenné válás üzenetét hordozza. Az igazságos király, mivel leánya kérőjéről van szó, ezt halállal bünteti. A bor azonban a halhatatlanság legfőbb szimbóluma is, ezáltal értelmezhetjük úgy, hogy amennyiben a bor nem ömlik ki, vagyis a legény nem tér le a helyes útról, jutalma halhatatlanság lesz, keresztényi értelmezésben a mennybe jut. Valamint ez a halhatatlanságért való küzdelem is utalhat a Selbst-tel történő kapcsolatba kerülésre tett szándékra. Kiemelendő, hogy a halhatatlanság próbája már az említett Herkules és a Heszperidák kertjének aranyalmái történetében is megjelenik, rendkívül hasonló keretben. A bor kiöntése gyakran tűnik fel más mesékben is. Ha visszaemlékszünk gyermekkorunkra, még a méltán híres Piroska és a Farkas című Grimm-mesében is kenyérrel és borral indul útnak a főhős, amelyet az út során nem önthet ki. 

A legény indulása előtt még egy lényeges esemény történik ezzel kapcsolatban.  Ez pedig nem más, mint amikor a leány neki adja a hajtűjét. A hajtű, mint ékszer, a hűségről való tanúbizonyság, eljegyzési ajándék, akár egy jegygyűrű vagy jegykendő. Nem véletlen, hogy ennek köszönhetően „megalszik a bor” és nem tud kifolyni, biztosítva ezzel a legény hűségét és erkölcsi tisztaságát. Párhuzam fedezhető fel a királyleány és a görög mitológiában megjelenő Ariadné között, aki szintén segítséget nyújt fonalával a próbatételre induló hősnek, Thészeusznak, ezzel biztosítva annak visszatérését is őhozzá. A bor és a hajtű is tekinthetőek egyfajta kompenzációnak, ugyanis mindkettőnek jelentősége van a történet szempontjából, azonban kioltják egymást és érdemben többet szó sem esik róluk, csak mikor a legény visszatértekor bemutatja a királynak a színültig teli poharat. 

Küzdelem az árnyékkal

Amint a legény mászott felfelé, lassan elért a fa ágaihoz. Ez egy klasszikus „beért az erdőbe” meseelem, mely a tudattalannal való találkozást jelöli. A faágak új kezdetet, a legény életének új elágazásait is szimbolizálhatják. Az első ágon találkozik Szent Péntek asszonnyal, mint neve is mutatja a keresztény Nagyhét utolsó előtti napját, Nagypénteket jelképezi. A keresztény kultúrkörben Jézus Krisztus szenvedéseinek és kereszthalálának napja ez. Szent Péntek asszony sem véletlenül látogat el a misére, mely a racionális értelmezés szintjén egyfajta példázatnak tekinthető a hívők számára. A kereszténységben a Nagyhét a tavaszi, ciklikus megtisztulási folyamat időszaka, a negyven napos böjt utolsó hete, a testi és lelki megtisztulást egyaránt szimbolizálja. Ilyenkor kerül sor a húsvét előtti gyónásra és szent áldozásra. Nem véletlen, hogy a juhász „kálváriája” is ekkor veszi kezdetét. Így a vallási kontextus miatt a péntek csak ebből a megközelítésből értelmezhető számomra az archetípusok szintjén. Szent Szombat asszony házához érve a legény egyetlen instrukciót kap, mely szerint nem mehet be a legbelső szobába. Az asszonytól kulcsokat kap, melyek látens szinten lehetőséget adnak neki bizonyos tudattalan tartalmak felfedezésére. Az utasítás szerint egyetlen szobába nem léphet be, ő mégis kísértésbe esik. Az emberi kíváncsiság és gyengeség jut ezzel kifejeződésre, mely valójában az, ami emberivé teszi az embert. Az epizód úgy is tekinthető, mint egy analógia Éva és az alma leszakításának, valamint Pandora szelencéjének történetére. Ahogy a juhász kinyitja az ajtót, odabent egy sárkány várja, melyet nem tud féken tartani, így az archetipikus értelmezés szintjén azt mondhatjuk, hogy a két említett mitológiai történethez hasonlóan „bűnei”, lelke sötét részei elszabadulnak, pontosabban szabadjára engedi az árnyékot. Ez szükséges is az individuációs folyamat során, hiszen csak így tud az én az árnyék fölé kerekedni. A jungi pszichológia ezt nevezi úgy, hogy az árnyék tudatosítása, vagyis a tudattalanunk árnyék részének a tudatba emelése, tudatossá tétele, amely elengedhetetlen az individuációs folyamat végbemenéséhez. (Franz, 1993) Hétköznapi nyelven pedig mondhatnánk tágabban ideillő , a tudományban gyakran használt hasonlatként, hogy analízis nélkül nincs integráció. Ugyanakkor ismét egyfajta egyházi reguláció is felfedezhető az utasításban (miszerint a legény nem mehet be a legbelső szobába), ami a tiltott területek elkerülésére, a rossz kérdések feltevésének tiltására vonatkozik. Egy biztos, tagadhatatlanul ekkor veszi kezdetét a történet egyik leglényegesebb folyamata: az én és az árnyék harca, melyben a fiú az ego-t jelképezi, bizonyos értelemben pedig a persona szerepköre is rá nehezedik, mint egyfajta „külső ütköző”, a sárkány pedig az árnyékot testesíti meg. 

Alapvetően a sárkány, a kígyó és a madár ötvözete, a legtöbb kultúrában a sötétség, az alvilági erők, az ősgonosz, a káosz szimbóluma, az óceáné, melyet a teremtéskor legyőzött a szárazföld. A keresztény világteremtés is a kígyó, vagyis a sárkány legyőzésével történhetett meg. De előtte a kígyó kísértette meg Évát, akárcsak itt a sárkány a juhászt. Egy másik tipikus szimbolikus elem, a kincsőrző sárkány leküzdése a főhős belső lelki világának megtisztulására utal, valamint a belső tudás megszerzését és egy magasabb lelki szintre jutást jelképez. A mesében mindennek megtaláljuk a kompenzatorikus párját, így bizonyos szempontból a juhászt és a sárkányt két ellenpólusnak tekinthetjük. Szent Szombat asszony lányát pedig, akit a sárkány elrabolt, tágabb értelmezésben szintén tekinthetjük egyfajta animának, mely a feminin princípiumot képviseli, és ez esetben megmentésre váró, tehetetlen nő képében van jelen, akinek az egoval, annak maszkulin részével való békés együttélése (ami később meg is valósul) elengedhetetlen az individuáció szempontjából. 

A sárkány és a juhász oda-vissza harca során jelentős szerepet kap a ló, mint szimbólum. Eleinte a sárkányt segíti saját, fekete lova, mely az ellenőrizetlen, homályos emberi ösztönöket jelképezi, melyek jungi szempontból az árnyék részét képezik. Ezeket az én kezdetben nem tudja megfelelően féken tartani, többször is kudarcot vall velük szemben. Szombat asszony lányának tanácsára azonban a juhász a boszorkányhoz megy szolgálni, hogy megnyerje a csikót, vagyis megszerezze a képességet az árnyék ellenőrzött mederbe terelésére. A kompenzációs elemek tekintetében, bizonyos szempontból a boszorkány és a király is egymás ellenpólusai. Mindketten bölcsek és szigorúak, de a király jóságos, míg a boszorkány gonosz. Mindkettejük házának képi megjelenítése hasonló a mesében. Mindkét épület karókra tűzött fejekkel van körbevéve, azonban a király igazságosan indokolja ezt, a boszorkány nem. Mindketten ajánlanak valamit a legénynek egy feladat teljesítéséért cserébe. Az, hogy a fiú a boszorkány szolgálatába szegődik egy jó cél érdekében, szintén az árnyékkal való megbékélést vetíti előre. A boszorkány erkölcstelen módon akarja befolyásolni a fiú küldetését, akit azonban megsegítenek azok, akiken ő korábban segített. Megjelenik a „jótett helyébe jót várj” eszmeisége. Segítsége a farkas, a sas és a hal voltak. A három elem, a három élhető elemi minőség a föld, a levegő és a víz képviselői. Ezen feladat során így a legény mindhárommal megbékél és „szövetséget köt”. Különös fontossággal bír a farkassal való békekötés, hisz juhászról lévén szó, ők ősellenség még szimbolikus szinten is. Egy racionálisabb szinten értelmezhető úgy is, mintha a legény a külvilágot a saját oldalára állította volna saját, egyszerű jóságával és megbocsátással. 

A boszorkánynál teljesített szolgálat sikeres befejezését követően a juhász a kanca tanácsára a kicsi vézna csikót választja. Ez szintén egy tanulságos példázatnak tekinthető. A különböző vallások és a kultúrafüggetlen egyetemes emberi moralitás által közvetített elv, miszerint ne a külső alapján ítéljünk, a belső értékeket helyezzük előtérbe, itt ékesen megjelenik. Különösen azért, mert a boszorkány a kis lóba tette a többi ló szívét, így annak mondhatni „nagy szíve van.” A szív pedig nem más, mint az élet és a cselekedetek irányítója, az élet egysége, valamint a transzcendens bölcsesség jelképe, hogy csak néhányat említsünk a különböző népek mítoszaiban és meséiben előforduló mögöttes jelentéstartalmak közül. Ezen felül a fehér ló az ellenőrzött ösztönöket szimbolizálja a pszichoanalízisben. Ezáltal a mese ezután következő eseménye talán a legfontosabbnak tekinthető az individuációs folyamat szempontjából. Ugyanis mikor a sárkány és a juhász találkoznak, – a korábban kifejtett szimbolikát alapul véve, – látens szinten az alábbi történik: az ellenőrzött ösztönök győzelmet aratnak az ellenőrizetlen késztetések felett, vagyis az én megszerzi a kontrollt az árnyék fölött. 

Felsőbb szinteken

Ezután a legény és a megmentett lány visszatérnek Szent Szombat asszony házába, aki ennek nagyon megörül. Hálából továbbirányítja a főhőst Szent Demeter házába. Demeter fenntartások és feltételek nélküli segítséget nyújt, útbaigazítást és tanácsot biztosít a legénynek. Szent Demeter szimbolikájában az antik mitológiából eredő Démétért/Cerest idézi, aki a földművelés, a mezőgazdaság, a termékenység és a gabona istennője volt. Indokolt tehát, hogy feltétel nélküli segítséget nyújt a juhásznak, aki egy az ő tevékenységköréhez kapcsolódó foglalkozást űz, mondhatni a mezőgazdaság keblén nevelkedett, mondhatni képletesen a fiú atyja. Éppen ezért Szent Demeter egyfajta ősapa archetípusként van jelen, ennek szakállas öregúrként történő ábrázolása is hangsúlyt ad., bár ezzel nincs összhangban, hogy Démétér/Ceres eredetileg istennő, nem pedig isten volt. Tanácsára a juhász a Szent Arkangyal házához indul. Ez tekinthető egy atyai áldásnak a végcél elérése előtt.

A Szent Arkangyal nem más a történetben, mint a Menny képviselője és Isten legközelebbi és legfőbb angyala, aki már-már Istent magát is jelképezheti, de legalább is közvetlen utasításainak végrehajtójaként jelenik meg. Kíméletlen, de jó és igazságos. Ő őrzi az aranyalmákat. A aranyalmák alapvetően jelképezhetnek harmóniát, termékenységet és tudást is, azonban a mesében kiemelten fontos szerepet kap, hogy ez a gyümölcs a teljességet, és a testbe zárt szellemet szimbolizálja, amit félbevágott magháza pentagramma alakjának köszönhet. A keresztény kultúrkörökben a bűnbeesésre is utalhat, azonban a megváltást és a szerelmet is jelölheti. Az alma, mint maghordozó termés egy új kezdetet is jelent. Nagy Ágnes egy elemzésében (2007) így fogalmaz: „az „Abszolút Én”, az önvaló, a Selbst potenciálisan az egyénben megtalálható, ezért hasonlítható maghoz vagy csírához.” Tehát a mesében egyfajta végcélként jelenik meg az alma, magát a Selbst szimbolizálja.

A juhász jósága láttán az arkangyalnak is meglágyult a szíve, nekiadta az almákat és továbbengedte. Ez az isteni hatalom kegyelmének és megbocsátásának üzenetét hordozza. A legény visszatért a királyhoz és lányához, de útközben betért a szentek házába és köszönetet mondott nekik. Szent Szombat asszony házából magával vitte a lányt bátyja részére feleségnek. A király s leánya nagy örömmel fogadják, valamint bátyja is kitörő boldogsággal fogadja testvérét és ajándékát is. Két lakodalmat tartanak, melyeknek messze földön híre megy. 

Anima?

Meg kell említeni, lévén nem esett róla még sok szó, hogy a történetben kissé homályosan és töredezetten sejlik fel az anima archetípusa. Jung A kollektív tudattalan archetípusairól című tanulmányában (1934) azt írja, hogy az anima egy empirikus fogalom, melynek az a célja, hogy nevet adjon rokon jelenségek egy csoportjának. Ezt szem előtt tartva közelíthetünk úgy jelen mese anima jelenségéhez, melynek különböző aspektusai több karakter képében vannak megszemélyesítve. Találkozunk a házasság előtt álló, kérőit próbára tevő királylánnyal, aki hozzámegy a főhőshöz, de a megmentésre váró lánnyal, Szent Szombat asszony lányával is, aki hozzámenvén a juhász bátyjához szintén egyfajta jelképes békét köt az animus-szal és az egoval. Bizonyos szempontból pedig még a gonosz boszorkány képe is hordozhat magában valamit az anima archetípusából, mint egyfajta rosszakaratú, dühös ősanya képe, bár a szereplőt az árnyékkal talán indokoltabb azonosítani.

Az individuáció jelképei a mesében, konklúzió

            A történet számos apró jelképet és utalást hordoz a psziché részeinek együttműködésére és teljességére való törekvéséről. Elsőként számmisztikai szempontból megközelítve érdemes kiemelni a hármas számot. A hármas szám a különböző kultúrák mitológiájában gyakran jelöli a teljességet. A kettes szám dualitásának és az ebben rejlő ellentétnek a feloldásában van szerepe, ezzel egy új születésének lehetőségét megteremtve. A tökéletesség és befejezettség száma. A háromszög a felfelé törekvést, az Istenhez való közeledést jelképezi. A számnak nem véletlen a vallásokban betöltött szerepe, az aktuális mese eredeti kultúrköréhez kapcsolódva elég csak az atya-fiú-szentlélek hármas egységére, vagyis a szentháromságra gondolni. A mesében a leglényegesebb megjelenése az almafa csúcsa felé vezető úton a három ág és a három szent, majd a csúcson a három aranyalma. A juhász három állattól kap segítséget a kanca őrzése során, valamint három láncról engedi el a sárkányt is. Az individuációt kicsiben jelképezi néhány egyéb motívum is. Ilyenek a sárkány legyőzése, a törött szárnyú sas felszállása vagy a Nagyhét napjai és a hozzájuk tartozó testi-lelki megtisztulással kapcsolatos hagyományok.  Az önmegvalósítást szimbolizálja a bor pohárban tartásával járó halhatatlanság is.

Ha elfogadjuk tehát az individuáció teóriáját fő meseszervező motívumként, akkor megérthetjük, hogy a történet központi szála önmagában az egyén lelki teljességre való törekvését szimbolizálja. A juhász utazása párhuzamba állítható egy spirituális utazással, ahogy az Dante Isteni színjátékában, vagy Hermann Hesse Demianjében is megjelenik. Ennek az utazásnak, vagyis az individuációs folyamatnak a következtében pedig az én komplexumába tartozó árnyék tudatosul és az ego kontrollja alá kerül, az anima és az animus együtt tudnak működni, a persona nem válik maszkká és a lélek egész struktúrája kongruenciában működik és végzi feladatát.

Bibliográfia

Ágnes, Nagy (2007): Szimbólumok, archetípusok a mesében. Miskolci Egyetem.

Enikő, Riskó (2009): A regényelemzés lehetséges lélektani szempontjai. PhD disszertáció. Károli Gáspár Református Egyetem, Irodalomtudományi Doktori Iskola 

Jung, C. G. (1934): Jung A kollektív tudattalan archetípusairól. Scolar Kiadó. Budapest.

Márta, Antalfai (2007): IV.:2. Személyiség és archetípusok Jung analitikus pszichológiájában. In: Gyöngyösiné-Oláh (szerk.) Vázlatok a személyiségről pp.166-189. 

von Franz, Marie-Louise (1993): Az individuáció folyamata. In: C. G. Jung, Marie-Louise von Franz, Joseph L. Henderson, Jolande Jacobi, Aniela Jaffé: Az ember és szimbólumai. Göncöl Kiadó. Budapest

von Franz, Marie-Luise (1998): Az árnyék és gonosz a mesében. Európa. pp. 20-59.

Szimbólumok:

http://www.balassikiado.hu/BB/netre/Net_szimbolum/szimbolumszotar.htm

A mese:

A juhászlegény meg a királyleány